szunnyad
szunnyad ige -t, -jon, (tájszó, régies) szúnyad, (elavult) szunyad
1. tárgyatlan (választékos) <Személy> csendesen, békésen, nyugodtan és nem mély álomban alszik. Csendesen szunnyad. Nem alszik, csak szunnyad. A beteg egy órát szunnyadt. Kígyóként csúszott Dávid a terembe, | Hol apja szunnyadt. (Petőfi Sándor) A férfiunak, e világ urának, Más dolga is van, mint hiú enyelgés … Mért nem szunyadtál még csak egy kicsinyt. (Madách Imre) Belefáradva dacos sírásába, édesdeden szunnyad a kisded is. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (ritka) <Vmilyen álmot> alszik. Ez üvegfödél alatt szunnyadta a túlvilági álmot Andrássy Istvánné. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) Halva fekszik. Mennyi nemes bajnok, méltó sok századot élni, Fénytelen itt szúnyad s kő se mutatja helyét! (Kisfaludy Károly) Sírjában a hős ott szunyad. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Természet, táj, település> pihen, nyugszik. [A város] édesdeden szunnyadt fekete zsindelyes tetőivel. (Jókai Mór) Szunnyad még a tél-mező … (Tóth Árpád)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Csírájában már megvan, de rejtve lappang, s még nem bontakozott ki, nem vált tudatossá. A jövő méhében szunnyad: csak a távoli jövőben következhet be, jöhet létre. Hatalmas erő, tehetség szunnyad benne. Oh keblemben még annyi dal szunyad … (Petőfi Sándor) Nem lehetetlen, hogy mindnyájunk agyvelejében benn szunnyad a gazdag ember sajátságos lelke. (Ambrus Zoltán) A kis rongyosokban … ott szunnyad elnyomva … a Megváltó és Szabadító. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: elszunnyad.
szunnyadás; szunnyadó.
