szúr
szúr ige -t, -jon
1. tárgyas (csak helyhatározóval) <Hegyes tárgyat, eszközt> (folyamatosan) belemélyeszt, beledöf vkibe, vmibe. Karót szúr a földbe; → kést szúr vkinek a szívébe; mintha → kést szúrnának a szívébe. Zászlócskákat szúr a térképbe. Rajzszeget szúrt a padba. Az orvos a bőr alá szúrta a fecskendőt. Mintha kést szúrtak volna a Matyi szívébe … (Mikszáth Kálmán) || a. Vmin szúr vkit: vkinek vmely testrészébe hegyes tárgyat, eszközt döf. Combon, nyakszirten szúr vkit; szíven szúr vkit: (átvitt értelemben is) keserűséget, fájdalmat okoz vkinek. De sokat sírtam, de jogtalanúl, de rengeteget, de oktalanúl! | De szíven szúrt minden tűhegynyi baj, | mellőzés és bántalom! (Szabó Lőrinc) || b. tárgyas <Hegyes tárgyra> ráhúz, ráerősít vmit. → Tollhegyre szúr. A lepkét gombostűre szúrta. Hús-, szalonna- és hagymaszeleteket szúrtunk a nyársra. A pálca végére … egy burgonyát szúrt. (Móricz Zsigmond) || c. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (ritka) Döf(köd). Felém szúrt a késsel. Szúr aztán az olasz a semmin nagyokat, Mint a vén asszony, ki négy szemmel varrogat. (Arany János)
2. tárgyas (ritka) Szűk helyre, vmi mellé dug vmit. Vas kezére omlik a nő … De az, fogja, visszadobja, Egyet mordul: „vissza kígyó!” | Ráfordítja a nagy kulcsot S öve mellé szúrja: „így jó!” (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Szövegbe> közbeiktat, beletűz vmit. Utólag még egy szót szúrt a levélbe. Közbe-közbe egy elmés ötletet szúrt elbeszélésébe. (Justh Zsigmond)
3. tárgyatlan <Hegyes tárgy, eszköz vkinek, vminek a testébe> fájdalmat, sebet okozva belemélyed, behatol, ill. erre alkalmas, képes, ilyen tulajdonságú. Szúr a tarló, a tövis, a tű, a tüske. Hogy szúr ez a fenyő! Nézd a tövis szúr, és csíp a csalán, S a gyenge rózsa illatot lehel … (Berzsenyi Dániel) A fájdalom … Metsz, mint a kés, | szúr, mint a tű, | oly iszonyú … (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan <Érdes, borostás felületű, szálas v. darabos összetételű anyag, test> folyamatosam kisebb testi fájdalmat v. kellemetlen érzést okoz. Szúr a darócruha, a szalmazsák. Már megint nem borotválkoztál, szúr a szakállad. Rosszul aludtam a fa alatt, mert szúrt a száraz gaz.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben) Szúr vkinek vmije: vki testének vmely részében kisebb mértékű nyilalló fájdalmat érez. Szúr a háta, az oldala; szúr a → szegezés; szúr a szeme: a) szúró fájdalmat érez a szemében; b) (átvitt értelemben) szigorú, átható tekintettel néz vkire. Apró szeme kútból csillog elé, szúrva. (Arany János)
5. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben) <Vmely tény, cselekedet, közlés v. vki a szavaival> bánt, sért, keserít vkit; lelki fájdalmat, keserűséget okoz vkinek. Minden szava szúr. Még a dicsérete is szúr. Hogy a tíz collegával … együvé tettelek, az is nagyon szúr [téged]. (Arany János) Borzasztó az a gúny, amellyel a hatalmasabbak a gyengébbeket szabadon döfhetik, szúrhatják. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Vkinek szúrja a szemét vmi: vminek a látása lelki fájdalmat, bosszúságot okoz neki. Odalenn mulatság étel-ital járja … | De Lajos szemét már e kis erősségen | A nápolyi zászló szúrja vala régen. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Vkinek szúrja az oldalát vmi: nem tetszik neki vmi; bosszankodik vmi miatt. Kieszik mindönbül, – nyögött az ember, mintha most nagyon szúrná az ódalát valami, belülrül. (Móricz Zsigmond)
6. tárgyatlan (argóban) <Férfi> közösül.
Szólás(ok): ld. szem, zabszem.
Igekötős igék: agyonszúr; átszúr; beszúr; beleszúr; felszúr; hátraszúr; keresztülszúr; kiszúr; közbeszúr; leszúr; megszúr; mellészúr; odaszúr; rászúr; visszaszúr.
szúrt.
