táblabíró
táblabíró főnév
1. (jogtudomány, történettudomány) <A nemesi vármegyei rendszerben> a megye nemesei közül választott tiszteletbeli bíró, aki a megyei ítélőszéken nemesek és nem nemesek fölött egyaránt ítélkezett. Táblabíróvá választották. „Szentségtelen kezek soha se bántsanak, Ti az idők által szentesített [= megszentelt] falak!” Szól táblabíró úr lelkesedésébe’, Ha javítást súg a rosz szellem fülébe. (Petőfi Sándor) Mosolygott gúnyosan a balga táblabírán, akinek… özönvíz előtti fogalmai vannak a jogviszonyokról. (Jókai Mór) || a. (történettudomány, régies) <A nemesi vármegye által> ezzel a címmel megtiszteltetésként kitüntetett, de tényleges munkakör nélküli személy. Petőfi Sándor Gömör vármegye táblabírája volt.
2. (1945 előtt) (Ítélő)táblai bíró.
Szóösszetétel(ek): táblabírójellem; táblabírószokás; táblabíróvilág.
táblabírói; táblabíróság.
