táboroz
táboroz tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon táborozik
1. <Rendsz. sereg, néha katonai személy> tábort ütve vhol hosszabb v. rövidebb ideig tartózkodik. [Az obsitos] Máskor Mantovában kedvre táborozván, | Hatfejű sárkánnyal vítt mint egy oroszlán. (Garay János) Tiszaparton táboroz a huszárság. (Arany János)
2. <Üdülésként, szórakozásból v. sportból> táborban (2) tartózkodik. Tanulóink a Bükk-hegységben táboroznak. Úttörőink táborozni mentek a Mátrában.
3. (régies) Vhol, kül. szabad ég alatt időzik, tanyázik, tartózkodik. Az erdőben nem szabad táborozni. Egész nap a Duna-parton táboroztak.
4. (katonaság, elavult) Harcba indul, harcban áll vkivel, harcol vki ellen. Akik legvitézebbül verekedtek Windischgraetz ellen, akarták magukat aziránt megnyugtatni, hogy nem a korona ellen táboroznak. (Jókai Mór)
5. (elavult, költői) <Harc> dúl, ádázul folyik. Oh haza! halmaidon s letarolt alföldi meződön Régi halál lakik, és dühödötten táboroz a harc. (Vörösmarty Mihály)
6. (elavult, költői) Vki körül sokat forgolódik, sürög. Kik szeretnek… csókolódni [= csókolódzni], azok táborozzanak körültem. (Szigligeti Ede)
táborozó; táboroztat.
