tag
tag főnév -ot, -ja
Általában vmely egésznek többé-kevésbé önálló, jól megkülönböztethető alkotórésze, amely létében v. működésében attól az egésztől függ.
1. Ember, állat testének elkülönülő része. Minden tagja reszket; fájnak a tagjai; alig bírja mozdítani a tagjait; alig bírja a tagjait: <a fáradtságtól, betegsége miatt> nehezen tud mozogni; → vonszolja tagjait. A szívre ő kicsit adott: Tán lételét sem érezi, Miként nem szoktuk érezni Az ép, egészséges tagot. (Arany János) Az emberi tagok aránya nem lehetett a régi művészek előtt ismeretlen. (Madách Imre) Olyan volt nekem minden tagom, mint a mesebeli emberé, akinek a testét varázslat dermesztette meg. (Gárdonyi Géza) || a. (rendsz. többes számben) <A fejjel v. a törzzsel ellentétben> a felső v. az alsó végtag, ill. ezek együtt. Hatalmas tagjai vannak. Megtanult… kifordított tagokkal járni. (Karinthy Frigyes) Mikor bejöttek izzadtan, nagy tagjaikat lógatva és falni kezdtek, újjongva kapták be a dupla porciót. (Gelléri Andor Endre)
2. Vmely feldarabolt, ill. szétszaggatott emberi v. állati testnek egy darabja. Az ütközet után véres emberi tagok hevertek szanaszét. Feladjuk terjedt tálakban a füstölgő tagokat. (Csokonai Vitéz Mihály) Óh szörnyű, mit szemei látnak, Véres tagok, halotti árnyak. (Tolnai Lajos)
3. Az a személy, aki vmely közösségbe tartozik <az illető közösség egésze szempontjából>. → Alapító tag; külső tag; → levelező tag; örökös tag; → pártoló tag; a család, az egyesület, a kormány, a színtársulat, a tanári testület, a termelőszövetkezet tagjai; az Operaház, a párt, az üzemi bizottság tagja; az Akadémia rendes, tiszteleti tagja; tagokat gyűjt; tagnak jelentkezik; tagul felvesz, megválaszt. Midőn én mint az ország teljhatalmú biztosa s a honvédelmi bizottmány egyik tagja, népfelkelést intézendő, utamban más helyekre is bementem, azért mentem be, hogy lelkesedést ébresszek. (Kossuth Lajos) A bizottsági tagok apránkint gyülekezni kezdtek. (Mikszáth Kálmán) || a. Az, aki ilyen közösségben, szervezetben magasabb rang v. munkakör nélkül tevékenykedik, nem tartozik a vezetők közé. A vezetőség és a tagok mindent elkövettek, hogy… A vezetők nem törődtek a tagok nevelésével. A tagdíjat havonként tíz krajcárban állapította meg. Ennek ellenében a tagnak jogában volt [a könyvtárból] hetenként két tetszés szerinti művet kivenni. (Kosztolányi Dezső) Noha a kliensnek visszavonták panaszukat…, a kamara mégis törölte tagjai sorából (Babits Mihály) || b. (katonaság, sport, régies) Két v. több sorban fölálló v. vonuló s egy egységet alkotó személyek vmelyike. A kettős rendek harmadik és negyedik tagja kilépett a sorból.
4. Alkalmilag együtt levő személyek vmelyike. A csoport, az összeverődött tömeg minden tagja; a vendégség tagjai. A társaságnak úri tagjai Szekérre ültek és azon menének. (Petőfi Sándor)
5. (argóban) Ember, illető; pali, pasas. Ki volt ez a tag?
6. A tagosított, művelés alatt levő határ v. vmely földbirtok egyben levő darabja. Egész birtoka egy tagban volt. Azt a tagot már régen eladta. Ráday gróf… úgy nyilatkozott, hogy az illetősségét [= az őt megillető részt] úgy hasítják ki, hogy az kastélyához tartozó birtokkal egy tagba esik: sokkal kevesebb résszel is megelégszik. (Táncsics Mihály) Szép nagy tábla föld ez, százhúsz hold egy tagban. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) A tanya, a majorsági udvar köré eső birtokrész. Kimegy a tagba. Az öreg béres… kieresztette a négy ökrünket a tagban a lóherésre. (Mikszáth Kálmán) || b. (erdészet) Erdőgazdasági üzemi, rendsz. összefüggő egészet alkotó terület. Az idei vágást a 12. tag c) és d) részletében jelölték ki.
7. (katonaság, műszaki nyelv) <Hadi hídon> a híd úszó részének egy egészet alkotó, egybeépített szakasza.
8. <A gondolkodásnak, a beszédnek, a kifejezésnek vmely nagyobb egészében> az egyik jól megkülönböztethető rész. Az egyenlet második tagja; a következtetés első tagja; a mondat utolsó tagja. || a. (nyelvtudomány) Összetételnek, mondattani viszonyban levő szókapcsolatnak, ill. több szóból álló mondatrésznek az az egységül tekintett része, amely meghatározott viszonyban van a másik v. a többi egységgel. Három tagból álló alany; az összetétel első tagja. || b. (ritka, költői) Szótag. Hajh! ne várd most, te pedánt [= pedáns] agg, Hogy a rímben egynehán’ tag Összecsengjen végtelen… (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. tagavató; tagbénulás; tagcsonkítás; tagegyesület; tagértekezlet; taggyűjtés; tagjegyzék; tagkizárás; tagmerevedés; tagmozdulat; tagnyilvántartás; tagnyilvántartó; tagrándítás; tagszervezés; tagszűrés; tagválasztás; tagzsugorodás; 2. beltag; brigádtag; családtag; csoporttag; dísztag; előtag; kaszinótag; klubtag; kolhoztag; kültag; nőtag; párttag; póttag; rendtag; szótag; tanácstag; törzstag; tőzsdetag; utótag; végtag; zsűritag.
tagocska.
