tagadó
tagadó melléknév -an v. -lag
1. Olyan, aki tagad. A lopást tagadó tolvaj; a konokul tagadó vádlott.
2. Olyan, ami tagadást fejez ki. Tagadó mozdulat, válasz; tagadólag ingatja, rázza a fejét; tagadólag int. A fejedelem tagadólag inte. (Jókai Mór) Leánya egy egyszerű tagadó mozdulattal felelt édesatyja szavaira. (Justh Zsigmond) || a. (nyelvtudomány) A tagadás kifejezésére való <nyelvi eszköz, nyelvtani alak>. Tagadó ige, kötőszó, névmás. || b. (filozófia, nyelvtudomány) Tagadott tartalmat magában foglaló. Tagadó fogalom; tagadó ítélet, mondat, tétel. Az állító és tagadó mondatok… minden bibéjit még nem találtam ki. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): hittagadó; istentagadó.