taglal
taglal tárgyas ige -t, -jon
1. (választékos) Részletesen elemezve fejteget, tárgyal vmit; boncol. Szellemesen taglalta a regényt, a tervet, a verset. Az előadó, a tanulmány taglalja Petőfi költészetét. Nem szándékom Kölcsey országos pályáját taglalni. (Eötvös József) Megint csak Paula egyéniségét kezdte taglalni. (Justh Zsigmond) A francia cseveg, szikrázik,… a német taglal, fejteget. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) Alkotórészeire tagolva (szét)bont vmit; tagol. A szókat nyelvészetileg taglalja. || a. (elavult) <Verset> verslábak, esetleg ütemek szerint tagolva mond; skandál.
Igekötős igék: agyontaglal; széjjeltaglal; széttaglal; végigtaglal.
taglalás; taglalat; taglalható; taglaló; taglalt.