táj
táj főnév -at, -a
1. A föld felületének vmely szempontból jellegzetes része, vidéke, kisebb területi egysége. Akácos, dombos, erdős, fenyves, hegyes, lankás, mocsaras, szikes, sziklás táj; elhagyott, idegen, ismeretlen, kihalt, kietlen, kopár, sivár, vigasztalan táj; kedves, kies, otthonos táj; őszi, téli táj. Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek. (Petőfi Sándor) Őszi tájnak hervadása! Őszi napfény ragyogása… (Tompa Mihály) Eszembe jut, ami szép, ami fáj is, egy régi arc, egy-egy régi táj is. (Kosztolányi Dezső) Világoszöld tájakon futunk át – milyen tiszta, fürdetett, édes, éles levegő. (Karinthy Frigyes) Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállítani téged. (József Attila) Már emlékeim voltak, s… örvendeztem a kedves, otthonias tájnak. (Móricz Zsigmond) || a. (földrajz) <Földrajzi tekintetben> viszonylag egységes jellegű nagyobb terület. Alföldi, hegyvidéki, nyíri, sivatagi, tiszai táj; alacsony domborzatú táj; természetes → földrajzi táj; → tagolt táj; a Dunántúl tájai. Gangesz sem oly szent, mint a Duna tája. (Kosztolányi Dezső) || b. (választékos, irodalmi nyelvben) Vmely nagyobb egységes terület; ország, föld. [a Hortobágy poétája.] Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. (Ady Endre) Céltalanul, ok nélkül utazott messzi tájak felé. (Krúdy Gyula)
2. (birtokos viszony nélkül) Pontosabban meg nem határozott kiterjedt hely; vidék, környék, föld. (ritka) Mely tájt: hol? Ezen (v. azon) a tájon látták utoljára. || a. (birtokos viszonyban) Vminek a közelében, környékén, irányában levő, meghatározatlan hely; környék, tájék, vidék. Nem járt soha még a táján sem. Tájára se megy. Az épület tájáról hallotta a zajt. Valahonnan a raktár tájáról került elő. Még a táját is elkerüli. Ennek a halálos vidéknek még a tájára sem merik hajtani a marháikat a pásztorok. (Jókai Mór) || b. Vkinek a háza tája: a) vkinek a háza, lakása, beleértve annak közvetlen környékét és a házbelieket is. Nem megy a házuk tájára sem. Elkerüli a háza táját. b) vkinek otthona, családja, családi köre. Baj van a házuk táján. || c. (ritka) Vmely irányban, világtájon fekvő hely, terület, vidék. Észak tájáról. A világ minden tája felől.
3. <Ember, állat testé(be)n, szervezeté(be)n> vmely közelebbről meghatározott rész, ill. ennek környéke. Az ágyék, a derék, a gyomor, a has, a köldök, a szem, a szív, a tarkó, a váll, a vese tája. Szúrást érez a szíve táján. Kétségbeesés szállt szívének tájára, | Mert eszébe jutott kedves Iluskája. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Megsokasodnak a redők Bús homlokom és lelkem táján. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): 1. tájadoma; tájbeszéd; tájbetegség; tájdivat; tájejtés; tájfajta; tájfényképezés; tájfestmény; tájforma; tájgazdálkodás; tájismeret; tájjelleg; tájkert; tájkertész; tájkiejtés; tájköltészet; tájkultusz; tájleíró; tájszépség; tájszínház; 2. altáj; égtáj; háztáj; szívtáj; világtáj.
