tájt
tájt határozóragos főnév
1. (elavult) A jelzővel jelölt hely környékén, táján. Nem volt e tájtt egyik sem csak | Szigfríd ismerős. (Szász Károly–Nibelung ének)
2. A jelzővel jelölt idő(pont) körül, annál kevéssel előbb v. később. E tájt: ez idő tájt. Milyen tájt keresett a vendég? Mi tájt lehet már az idő? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) E tájt… szigorú élet járta a kolostorban. (Mikszáth Kálmán)
3. (névutószerűen, ragtalan szó után, ezzel együtt értve) A vele kapcs. névszóval jelölt idő(pont) körül, annál egy kevéssel előbb v. később. Ebéd tájt; ez idő tájt Hajnal, éjfél közt ocsúdva mély sötétbe fölriadtam | s az ablakból kihajolva bámultam, két óra tájt. (Kosztolányi Dezső) Ma… reggel három tájt, mikor | oltottam, ijesztőt reccsent a polc. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): akkortájt; déltájt; éjféltájt; ekkortájt; ilyentájt; olyantájt.
