tajtékzik
tajtékzik tárgyatlan ige -om (-ok) -ol, ..koztam, ..kozott, v. -zott; -anék (-anám), -anál, -ana (-anék); ..kozzék (..kozzén), -ani v. ..kozni, (ritka) tajtékozik
1. <Nagy tömegű, a szabad természetben levő víz felülete> erős hullámzása közben tajtékot (1) hány, ver; tajték képződik rajta. Tajtékzik a tenger. Tajtékzott a folyam. A tenger dagálya oly nagy, hogy a parton megtört hullám tajtékozva hajítja… vissza a dereglyét. (Jókai Mór)
2. <Ember, állat, testrésze> habzik, tajték (2) képződik rajta. Ajka tajtékzik. A fekete vér, mely kivicsorított fogai körűl tajtékzott…, a mellyén ömlött végig. (Csokonai Vitéz Mihály) Az ajtónyílásnak egy percenetjén láttám ám, hogy odakint vannak vagy tízen, nagy vastag emberek, akik dorongokat szorongatnak a markukban, s a szájuk tajtékozott, mint a veszett kutyáé. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Személy> eszeveszetten dühöng, tombol, kiabál. Tajtékzik dühében v. a dühtől. A rabló tajtékzott dühében. (Jókai Mór)
Igekötős igék: feltajtékzik.
tajtékzás.
