talp
talp főnév -at, -a
1. Az ember és az emlősállat lábának legalsó része, alsó felülete, amely a talajjal v. a lábbeli belsejének alsó részével érintkezik. → Viszket a talpa; talp alá ← való zene; → inog a talpa alatt a talaj; → kicsúszik a talpa alól a föld (a talaj); talpon → terem; (átvitt értelemben is) talpon van: a) fölkelt, fent van; b) fölkelése óta nem pihen, állással, jövéssel-menéssel járó munkát végez; (átvitt értelemben is) talpra áll: a) összeszedi magát, ismét képes lesz cselekvésre v. támadásra; b) rendezi anyagi nehézségeit, és ismét képes lesz önállóan gazdálkodni, önmagát fenntartani; c) <beteg> felépül; (átvitt értelemben is) talpra állít vkit: a) segíti őt talpra állni; b) sereget harcképes állapotba helyez; c) fekvő embert fölkelt. Talpra esik; talpra v. talpára → ugrik. Felsebezte a tarló a talpát. Az orvos gyorsan talpra állította. Szóláshasonlat(ok): talpára esik, mint a → macska. Meg ne sebezzétek könnyű kis lábait, átkos Tüskés s rút kórók; Ti hajoljatok ifju virágok, S gyenge füvek deli piros talpának alája. (Vörösmarty Mihály) Elnyúlnak a vadak, Olykor még egynek-egynek iszonyú talpa moccan Csendben…. s én bámulok a messzeségbe hosszan. (Tóth Árpád) És méne a pusztába… hol aki a forró homokra lépett jó saru nélkül, a talpa megégett. (Babits Mihály) Az utasok nagy része már talpon van. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben is) Talpig: a) egészen vmibe öltözve. Talpig gyászban, fehérben, feketében. Hunyad alatt, egy kis házban, Ült az özvegy, talpig gyászban. (Arany János) Terka apja talpig fehérben dicsérte az urat. (Ambrus Zoltán); b) <rendsz. az emberi jellemre, magatartásra vonatk. pozitívan értékelő kifejezésekben:> minden ízében, egész valójában. Talpig becsületes, derék, egyenes ember; talpig ember, férfi: föltétlenül megbízható, becsületes, jellemes e., f.; talpig → vasban; → tetőtől talpig. Az én embereim mind talpig jóravalók. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Talpra!: <főleg munkára, harcra való felhívásként:> kelj, keljünk v. keljetek fel; munkára, harcra! „Talpra vitéz!” hangzott szájából gőgös Ozulnak. (Vörösmarty Mihály) Talpra magyar, hí a haza! (Petőfi Sándor) Föl honfiak, polgárok talpra, Ez a dicsőség reggele. (Juhász Gyula)
2. A lábbelinek vastag bőrből, gumiból, fából v. más hasonló (mű)anyagból készült alja, amely járás v. állás közben közvetlenül a talajjal érintkezik. Vastag, vékony talp; hajlékony, merev talp. Elkopott a cipője talpa. Talpat szögelt a csizmára. Új talpat varrat a cipőre. Szóláshasonlat(ok): buta, mint a cipőm (csizmám) talpa: hallatlanul. b. A kisasszonykák pediglen készítsék a cipőket, Mert ép talppal ugyan haza nem viszik ám ma őket. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. A harisnyának az a része, amely a talpat (1) fedi. A harisnyája lyukas volt. Lyukas a sarkán, lyukas a talpán. (Nagy Lajos)
3. Bizonyos fajta tálnak, ivóedénynek (pohárnak, serlegnek, kehelynek) alul kiszélesedő tartó alja. Letört a pohár talpa. A nedves karikákat néztem, Miket a pohár talpa rajzol A márványos hűs asztalszélen. (Tóth Árpád) Borát kiissza, pohara talpa csattan. (Radnóti Miklós)
4. Épületnek, oszlopnak alsó része, faháznak alapul szolgáló gerendája, amelyre az egész váz támaszkodik. Az oszlop talpa is márványból volt.
5. Kocsi, szekér kerekének rendsz. fából készített s a küllőkre illesztett, ív alakú kerületi része, amelyre az abroncsot húzzák. A bognár fölveri a talpat a kerékre. Bizony a kerék is mutatja példával: Egyszer fel, másszor le, forog a talpával. (Arany János)
6. A szánnak az a két alsó gerendája, amelyen csúszik.
7. (régies) Hevederekkel és faszögekkel egymáshoz erősített több szálfa v. deszka, amelyet teherrel megrakva v. anélkül folyóvízre bocsátanak, s úgy szállítanak; tutaj. Talpat úsztat. Amerikának folyóin azelőtt csak talpak és… hajók úsztak. (Széchenyi István) Nagyobb örömriadal nem fogadott még parthoz közelítő járművet, mint e szerény úszó talpat. (Jókai Mór)
8. (mértan, elavult) Síkidom alapvonala; alap. A háromszög csúcsából a talpra merőlegest húz.
Szólás(ok): ember v. legény a talpán: le tudja győzni a nehézséget, minden helyzetben feltalálja magát; talpraesett e., l.; (bizalmas) vkinek a talpát nyalja: undorítóan hízeleg vkinek; ld. még föld, talaj, útilapu.
Szóösszetétel(ek): 1. talpizom; talpkereskedő; talpkészítő; talplemez; talpmérték; talpnyom; talpszeg; talpszelemen; talpvastagság; talpvesszőzés; talpvonal; 2. ágyútalp; bőrtalp; cipőtalp; csizmatalp; eketalp; fatalp; féltalp; gumitalp; hernyótalp; hótalp; keréktalp; krepptalp; lánctalp; lúdtalp; oszloptalp; síntalp; sítalp; spárgatalp; szántalp.
talpatlan; talpú.
