tarkó

Teljes szövegű keresés

tarkó főnév -t, -ja
A fejnek a nyakba átmenő hátsó része. Tarkón üt vkit; (meg)vakarja a tarkóját: <rendsz. kétkedő töprengés mozdulataként>; (tréfás) Tarkójáig ér a homloka: kopasz.  A hallból előkerült a vastag nyakú detektív. A tarkóját dörzsölte. (Hunyady Sándor) Tarkómon jobb kezeddel feküdtem én az éjjel. (Radnóti Miklós)
Szóösszetétel(ek): tarkóbőr; tarkódöfés; tarkóizom; tarkómerevedés; tarkótáj; tarkóütés; tarkóvédő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT