tárul
tárul tárgyatlan ige -t, -jon
1. (rendsz. határozóval) (ritka) Szélesen (ki)nyílik, (folyamatosan) szétnyílik v. szétnyílni készül. Karja ölelésre tárul. || a. (átvitt értelemben) Ne lökd el a szűt, mely hálára tárúl. (Madách Imre)
2. Vki, vmi elé tárul: <vmilyen, többnyire nagy kiterjedésű dolog> hirtelen láthatóvá válik vki számára. Pompás látvány tárult szeme elé. Bármily irányban indultak el: új földek, új hegyek tárultak eléjök. (Jókai Mór) Meg voltak lepetve, mikor… egy más mező tárult eléjük. (Mikszáth Kálmán) Lépésről lépésre tárult eléjök az elpusztult falu. (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): ld. szezám.
Igekötős igék: feltárul; kitárul; széttárul.
tárulás; táruló; tárult.
