táska
táska főnév táskát, táskája
1. Kisebb tárgyaknak, általában kézben, testen való hordására használatos, bőrből, szövetből, műanyagból stb. készült bezárható, bekapcsolható használati tárgy. → Készenléti táska; az írógép táskája: a táskás írógép fedele. Táskába raktam a nyári ruháimat, cigarettadohányomat, fuvolámat. (Gárdonyi Géza) Levette a hálóból a táskáját, és átköltözött köszönés nélkül egy másik fülkébe. (Hunyady Sándor) || a. <A vele mint utótaggal alkotott összetett szó jelentésében.> Aktatáska, iskolatáska, kézitáska stb. A táskában van a könyv. Táskájával vidáman megy iskolába. Táskájából kilopták a pénzét. A postás táskája tele van levelekkel. Idén nyáron a nők fehér táskát hordanak. Kis táskájában kotorászott, pénzt vett ki. (Kosztolányi Dezső) || b. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi egy táskába fér. A málhám: egy… könyvcsomó, egy táska fehérnemű meg a… festőszerek. (Gárdonyi Géza)
2. (konyhaművészet) Vékonyra kinyújtott, összehajtogatott és ízesítővel töltött tészta. Lekváros, túrós, tüdős táska.
3. (növénytan) Olyan becőtermés, amelynek hossza és szélessége kb. egyenlő. || a. (ritka, növénytan) Becőtermés. || b. (átvitt értelemben) Magyar akácnak érett táskája Vagyok talán. (Ady Endre)
4. A bőr petyhüdt megereszkedése a szem alatt, ill. az így keletkezett duzzanat a bőrön. Szeme alatt táskák vannak.
Szóösszetétel(ek): 1. táskabőr; táskaforma; táskafül; táskagramofon; táskahordozó; táskaszíj; táskatermés; táskavarrógép; 2. aktatáska; hátitáska; irattáska; iskolatáska; kézitáska; készlettáska; nyeregtáska; oldaltáska; pásztortáska; patrontáska; tölténytáska; utazótáska.
táskájú.
