tatár
tatár főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja
1. A tatárok: a) zömmel a Volga középső folyásánál, a Káma torkolatvidékén, a Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban és elszórtan a Szovjetunió más részein is élő, török nyelven beszélő nép; b) (történettudomány) a XIII. században Ázsiából Európába nyomuló, hazánkat is végigpusztító mongol és török törzsek. A tatárok betörése IV. Béla korában. A pogány tatárok szeme egyre az országunkon forog. (Gárdonyi Géza) Ez a császár akkoriban uralkodott a művelt Nyugaton, mikor nálunk a… tatárok élték világukat. (Móra Ferenc); c) (történettudomány) a XVI–XVII. században fennállt krími kánság török népe, ill. ennek a török hódoltság korában kegyetlenségük miatt félelmetes hírű lovas katonái. A végvárak ostromában részt vevő tatárok. || a. E népek, ill. törzsek vmelyikébe tartozó személy, főleg férfi. Jön egy zömök tanár, Szivén zsákmány, szemén tüzár. (Kisfaludy Károly) Három krími tatár szaladoz tusakodva. (Vörösmarty Mihály) || b. (történettudomány) <A tatárjárás, ill. a török hódoltság korában> ilyen személyekből álló sereg, csapat, rendsz. mint félelmetes ellenség. Pajtás! Isten áldjon meg, Őrizzen a kártól, Vármegyétől, fiskustól, Töröktől, tatártól. (Fazekas Mihály) Megáll egy fáradt jövevény, Egy por belepte vén csatár És így üvölt: | „Jön a török! Jön a tatár!” (Arany János)
2. (átvitt értelemben, tréfás) Szegény tatár: szánalomra méltó, szerencsétlen ember; szegény ördög. Egész föld ünnepelheti: Szegény tatár, mindegy neki! (Reviczky Gyula)
3. (tréfás) <Enyhén indulatos beszédben, elhomályosult jelentéssel.> –31 <Ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval, a kérdés meglepett, csodálkozó, türelmetlen v. enyhén bosszús voltának jelölésére v. nyomósítására.> Mi a tatár? Hol a tatárban marad már! Mi a tatár, ugy veszem észre, hogy ma Fölkelni nincsen kedve senkinek. (Petőfi Sándor) –32 <Tagadás, elhárítás, visszautasítás enyhén bosszús kifejezésében.> Tudja, látta, hiszi (stb.) a tatár: dehogy tudom, dehogy láttam, dehogy hiszem! –33 <Bosszús kívánságban.> Hordja el (→ elhord) v. vigye el a tatár!
II. melléknév (-ul)
1. A tatárok (I. 1) közé tartozó, tatárokból álló. Tatár lovas, település. Hát ez jó szokás-é, hogy a tatár nemes asszonyok megfúrják az orrokat, és egy nagy ezüst karikát vonnak belé… (Mikes Kelemen) [A magyarokhoz] Nem ronthatott el tégedett egykoron A vad tatár khán xerxesi tábora. (Berzsenyi Dániel) Úgy osztogatta a büntetéseket, mint egy tatár kán. (Nagy Lajos)
2. A tatárokra (I. 1) jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos. Tatár ház, öltözet, terület. Az innenső részen a tatár falvak lapultak meg, a kéklő domb alatt. (Mikszáth Kálmán) Nagyon keresztbe állt a szemük, és különben is kegyetlen tatár nevük volt. (Móra Ferenc)
3. (átvitt értelemben) A mongol fajtához való tartozásra mutató, arra jellemző. Tatár koponya. [Apám] meleg vizet kért, s lekaparta kis tatár szőrzetét. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): nem hajt v. nem kerget a tatár: nincs értelme a kapkodásnak, a sietségnek; lassabban is ráérsz (v. ráérünk) (vmit csinálni).
Szóösszetétel(ek): tatárképű; tatárkoponya; tatárszemű.
