téka
téka főnév tékát, tékája, (régies írva: théka is)
1. (tájszó, elavult) Kb. egy méter magas, falba illesztett v. falra akasztható, ajtóval ellátott, zárható, rendsz. népi díszítésű szekrény üvegek, pohara, néha könyvek elhelyezésére. || a. Ehhez hasonló ajtó nélküli polcos szekrény v. állvány.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Könyvespolc, könyvállvány. A szép fénymázas théka már nem volt sehol. (Jókai Mór) A vastag zöld kemence mellett uralkodik a théka, megrakva… könyvekkel. (Tolnai Lajos) || a. (ritka, régies) Könyvtár (1–3).
3. (tájszó) Írómappa.
4. (tájszó, irodalmi nyelvben) Iskolatáska. A thékáikból, melyeket [a kergetőző iskoláslányok] a hónuk alatt vittek, csak úgy röpködtek a skripták [= füzetek, könyvek] a világ négy tája felé. (Mikszáth Kálmán)
tékás.
