tekerődzik
tekerődzik [e-e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, ..őddzék (..őddzön) tekerőzik
1. <Hajlékony test, fonál stb.> úgy tekeri magát egy képzelt tengely körül többször megfordulva, hogy gyűrű v. gyűrűk alakját veszi föl. A kígyó teste gyűrűkbe tekerődzik.
2. Vmi tekerődzik: vmely szálszerű v. hajlékony test v. vmely növénynek a szára v. a kacsa egy másik testre természetének, hajlamának megfelelően gyűrűszerűen csigavonalban csavarodik v. fonódik. Az iszalag a fára tekerődzik. A borsó szára a karóra tekerődzik. A tyúk lábára madzag tekerődzött. A kötél a tinó nyakára tekerődzött. E gondolathoz képest Meleg napsúgár a kígyó, Mely keblünkön jégcsap gyanánt Vérfagylalón végigcsuszik, Aztán nyakunkra tekerőzik. (Petőfi Sándor) A… tengeri pók… dühösen rohan a menekülő préda után; egy perc alatt körüle tekerőzik egyik karja. (Jókai Mór)
3. <Puhatestű v. csúszómászó állat v. hajlékony állati test> többszörös hullámvonalat alkotva, lassan előre halad. Tekerődzik a kígyó a bokrok közt. A giliszta tekerődzik a fölásott földön.
4. (ritka, irodalmi nyelvben) <Út, folyóvíz> egymás után többször élesen hajló vonalban halad, kanyarog.
Igekötős igék: feltekerődzik; összetekerődzik; rátekerődzik; végigtekerődzik.
tekergődzés v. tekerőzés; tekerődző v. tekerőző; tekerődzött v. tekerőzött.
