tékozló
tékozló melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb Olyan <személy>, aki szokásainál, hajlamánál fogva tékozol (1). Tékozló asszony, család, gazda. || a. (választékos) Tékozló fiú: <bibliai példázatra emlékeztetve> vkinek a gyermeke v. általában olyan vki, aki tékozlása, eltévelyedései után hibáit megbánva megtér. A tékozló fiú hosszú idő múlva visszatért a szülői házba. A tékozló fiú regéjét Sokan csináltuk újra már. (Arany János) Megjöttél végre, tékozló fiú? | … Azt hittem,… elfelejtetted apádat, fiam! (Szabó Lőrinc) || b. Tékozló személyre jellemző, általa folytatott. Tékozló életmód; tékozló életet él.
II. főnév -t, -ja Tékozló személy. A fösvény fiából sokszor tékozló válik. Birtokaimat lefoglalják, s én a tékozló hírébe jutok. (Tolnai Lajos) Kapard ki az őseid csontjait a kriptákból, javíthatatlan tékozló, és áruld el fontszámra! (Mikszáth Kálmán)
