telebeszél
telebeszél tárgyas ige, (ritka, kissé népies) telibeszél
1. <Rendsz. ebben a szókapcsolatban:> Telebeszéli vkinek a fejét v. a fülét vmivel: olyan sokat beszél neki, hogy végül is elhitet vele vmit. ill. ráveszi vmire. Pártatlan ember ez, de az asszony telebeszélte a fejét. Telebeszélte a fejét a fiatal fejedelemnek az orosz cár hatalmával. (Jókai Mór) Barátnéi… fokozzák gyöngéit, s telebeszélik fülét vetélytársa ellen. (Péterfy Jenő)
2. (ritka) Telebeszél vmit vmivel: vmely helyen mindenkinek elhíresztel vmit. Telebeszéli a várost, a falut, a környéket vmivel. Az éji cimborák telebeszélték az egész várost a tegnapi idegen esetével. (Mikszáth Kálmán)
