telített
telített [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Vmivel megtöltött v. vmivel teljes. Napfénnyel telített levegő; meggyőződéssel telített szavak. Le kellett vetnie az öltönyeit, magának egy kámforos ecettel telített fürdőbe beleülni. (Jókai Mór) Ha a tenger mélyén élő faunát és flórát fölemelnék a tenger felszínére – el kellene pusztulnia ebben a… gyilkos napfénnyel telített atmoszférában. (Móricz Zsigmond)
2. (vegyi ipar) Olyan <anyag>, amely – ugyanazon hőmérséklet esetén – nem képes egy bizonyos anyagból többet elnyelni v. magába fölvenni. Telített gőz: egy bizonyos hőfokon előállítható lehetséges legnagyobb nyomású g., amely a hőmérséklet csökkenésével v. a nyomás nagyobbodásával lecsapódik; telített oldat: olyan o., amely azonos hőmérsékleten vmely benne oldott anyagból többet már nem tud feloldani; telített vegyület, zsírsavak.
3. (vegyi ipar) Lúggal teljesen lekötött <sav>, savval teljesen lekötött <lúg>.
4. (vegyi ipar) Olyan <szerves vegyület>, amelyben a szén atomjai csak egy vegyértékkel kapcsolódnak egymásba.
5. (műszaki nyelv) Bizonyos anyagokkal átitatott, impregnált. Kátrányolajjal telített bükkfa; festékkel telített szövet.
Szóösszetétel(ek): túltelített.
telítettség.
