temetkezés
temetkezés [e-e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a temetkezik igével kifejezett cselekvés, az a tény, hogy vki temetkezik.
1. (Több v. sok) halott, holttest eltakarítása, elföldelése; temetés(i szertartás, szokás). Az ősmagyarok temetkezése. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor… Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. (Vörösmarty Mihály) II. József megtiltotta a koporsóban temetkezést. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Hullj, hullj szikla, ez mind kevés; Be szép ez a temetkezés, Ez a szegény tó hogy kacag, Mikor betemetik a sziklák. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben) Vmibe való elmélyedés, elmerülés. Könyvekbe, munkába temetkezés.
