templomos
templomos [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka) Olyan <személy>, aki gyakran jár templomba; templomjáró. Templomos öreg nénike. Anyja házánál kényén tartott ékes virág volt ő – dolog nehezétől kímélt zsoltáros, templomos hajadon. (Kaffka Margit)
2. (történettudomány) Templomos rend: <a keresztes háborúk idején> a Szentföld védelmére alapított és Salamon király templomának helyén épült kolostorról elnevezett r. || a. (történettudomány) Ehhez a rendhez tartozó <személy>. Templomos vitézek. Van egy régi lábas óra… Valaha templomos barátok refectoriumában állhatott. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a (történettudomány) A templomos (I. 2) rend tagja. A templomosok szerzetesi fogadalmat tettek. Mikor jobban megnézi a templomost, rég siratott testvére vonásait látja a rab ember arcán. (Ambrus Zoltán)
templomosság.
