tér [3]
tér [3] főnév és melléknév
I. főnév teret [e-e] v. (bizonyos jelentésekben, kül. régies) tért; terek [e-e] v. (ritka, régies) térek [ë v. e]; tere [e-e] v. (elavult, ritka) tére [e]
1. (filozófia) Az anyag létezésének az a formája, amelyet a három irányú kiterjedés jellemez. → Abszolút tér. A tér és az idő az anyag létezésének alapvető formái. A mozgás térben és időben megy végbe. Künn a világ van. Künn van az idő, | Künn van a tér. (Juhász Gyula) Kezdetben volt a köd és a káosz a térben. (Karinthy Frigyes) A könyvtár volt a hazám… Amit tér s idő | ezer aggyá, millió szenvedő | ideggé, sorssá tördelt, itt megint | összeállt. (Szabó Lőrinc) || a. (mértan) A három kiterjedés mentén egymás mellett levő pontok határtalan összessége. → Metrikus tér. A tér elemei a pont, a vonal és a felület. || b. (fizika) Olyan pontok összessége, melyekben meghatározott tárgyakra erő hat; erőtér. Elektromos tér; mágneses tér. A föld maga körül gravitációs teret létesít.
2. A három irányú végtelen kiterjedésnek vmitől betöltött v. vmivel körülhatárolt része. → Légüres tér; zárt tér; tért v. teret → foglal; a ház kitölti a teret. A trópusi növényeket fedett térben, üvegházi neveléssel honosítják meg. Ez a szekrény nagy teret foglal el.
3. (Föld)terület, (sík) térség. → Kíméleti tér; tért foglal, hódít, szerez. A várhegy és a község között nagy tér van. A csata a két folyó közti téren folyt le. A sereg mind szűkebb térre szorult. A csapat átengedte a teret az ellenségnek. Gyérülten omlanak vert hatvan ezrei, Őket téren tetőn magyar had kergeti. (Vörösmarty Mihály) Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire. (Arany János) [A harcoló csapatok] csak nyomrul nyomra… bírnak egymástól tért foglalni. (Jókai Mór) A földesúr… | csákányosokkal puszta tért nyit, | szétveret falut és tanyát. (József Attila)
4. Közterület <vmely helységben a házak között, főleg az utcák kereszteződésénél>. Vmely teret → mér. A piac egy nagy téren van a város közepén. Az utcákat és a tereket zászlók díszítik. A megyeház előtti tért három lavasrendőr tartja tisztán. (Mikszáth Kálmán) Te tán Párisban nagy körútakon | Kószáltál és titáni tereken!… (Juhász Gyula) A Kristóf tér sarkán találkoztak. (Hunyady Sándor) Megáll, sóhajt az éj; | leül a város szélinél. | megindul ingón át a téren. (József Attila) || a. (ritka, régies) Vásártér, piac. Megvevém a téren A kóriándrom és párhagyma félét. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
5. (tárgy: tért is) <Személyek, tárgyak közt v. papíron, könyvben ábrák, jelek között> üresen maradó hely, hézag. Írás közben tért hagy a javításoknak. A társaság teret engedett a táncolóknak. A legközelebb állók tért nyitnak [a vezérek körül]. (Jókai Mór)
6. (elavult, sajtónyelvi) <Újságban, folyóiratban v. más megszabott terjedelmű kiadványban> rendelkezésre álló, betölthető hely. → Nyílt tér. [A Szépirodalmi Figyelő] költői műveket…, mint más szépirodalmi lapok, rendesen közöl. Sőt…, amennyire lehet és tere engedi, a szokottnál nagyobb változatosságra törekszik. (Arany János) Könyvünk szűk tere nem engedi, hogy közöljük [e részletet]. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Tevékenységre való alkalom, lehetőség; munkakör. Működési tér; korlátolt, szabad, szűk tér nyílik vkinek vmely tevékenységére; → tág tér nyílik vmire; teret ad, biztosít, enged vkinek a működésre, tevékenységre; → átengedi a teret vkinek. Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Lehetőség, alkalom arra, hogy vmi megtörténjék, v. érvényesüljön. Vminek szabad tere van; tér nyílik vmire; tért v. teret ad, enged vminek; teret nyit vminek. A felszabadult élet új teret nyit az alkotásnak. A kritikában tér nyílik önkényes állításoknak. (Arany János) Ha tért engedünk az ilyen áramlatoknak, mi lesz belőlünk? (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Hatókör, jelentőség. Szűkebb térre szorul; vmilyen (kisebb, nagyobb) teret v. (régies) tért foglal el; tért → hódít; v. teret → nyer; tért v. teret → veszít v. veszt. Az újfajta búza mindinkább tért hódít. Az új termelési mód mind nagyobb tért nyer. A művészetek kisebb teret foglalnak el a társadalmi életben, mint a kenyérkereső munka. Te anyagot szültél, én tért nyerék. (Madách Imre) Hasznát vettem az éneknek, mert… tért foglaltam vele a társadalomban. (Tolnai Lajos)
9. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) (rendsz. fölöslegesen, az előtte álló főnév határozóragos alakja helyett) Többféle, egymással szorosan összefüggő tevékenységnek, társadalmi jelenségnek v. ismeretnek egységet alkotó köre. E téren, ezen a téren; minden téren; egészségügyi téren; politikai téren; járatos, jártas, otthonos, otthon van vmely téren v. vminek a terén: j., o. vmiben; a fejlődés, a munka, a politika, a termelés terén: a fejlődésben, a munkában, a politikában, a termelésben; vmely térre kiterjed, terelődik. A filozófia teréről (helyesebben: a filozófiáról) átvitte a beszélgetést más térre. Mindenik igyekezett kellemesebb térre vinni a beszélgetést. (Tolnai Lajos) Akkoriban még könnyű volt e téren meggazdagodni azon a vidéken… (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév (elavult) Tágas, téres. Ropogással csap le a szent mennykő a tengernek tér vizébe. (Csokonai Vitéz Mihály) „S jobb neked… elhullnod előttem, | Mint tolvaj Káldort szolgálnod…” | Igy végzé s Fecskét a tér udvarra vezette. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. térbeosztás; téregység; térelőny; térhiány; téridom; térkiképzés; térmennyiség; térmérés; térmérték; térnagyság; térnyerés; térparancsnokság; térszűke; térviszony; 2. ártér; csatatér; dögtér; élettér, előtér; erőtér; főtér; gyakorlótér; hajótér; harctér; háttér; homloktér; játéktér; játszótér; körtér; köztér; küzdőtér; lakótér; látótér; légtér; lovaglótér; lóversenytér; lőtér; nézőtér; padlástér; pályatér; piactér; repülőtér; sétatér; sporttér; szabadtér; színtér; templomtér; tűztér; vásártér; versenytér.
