terasz
terasz [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (régies írva: terrasz is)
1. <Épület földszintjén v. lapos tetején> rendsz. nagyobb, fedetlen v. oszlopos födémmel fedett, erkélyszerű hely. A bérház, a villa terasza. Kint ültek a teraszon. Volt egy barátságos ház széles terrasszal, ahol zöldre mázolt cserepek függtek zsinegen. (Krúdy Gyula) Három évig feküdt… hóban, napsütésben szobája délre néző terraszán. (Hunyady Sándor) || a. Vendéglátó ipari vállalatnak a szabadban elhatárolt, fedett v. fedetlen kiszolgáló helye. Az eszpresszó, a kávéház terasza. Tépdesni kezdtem a kávéházi teraszok zöld leveleit. (Gelléri Andor Endre) Egy kávéház… terraszán meguzsonnáztam. (Nagy Lajos)
2. (kertészet, földrajz) <Lejtős, gyak. sziklás helyen v. domboldalon, kertekben> feltöltéssel v. levágással vízszintessé alakított és főleg gyümölcsfák, szőlő termesztésére alkalmassá tett kisebb földterület v. lépcsőzetesen kialakított több ilyen terület egyike. A kertben a ház előtt széles teraszt csináltatott a Dunára. A kastély előtt lépcsőzetesen elhelyezkedő teraszokat látunk.
3. (földrajz) <Folyóvölgyek v. tengerpartok mentén> a víz színe fölött magasan fekvő, meredek falú v. enyhén lejtős, lépcsőzetesen elhelyezkedő területek közül egy. A terasz régi völgyfenék maradványa. || a. (földrajz) A folyó régi medrének maradványa, homokos, kavicsos réteg, amelynek csak a teteje humuszos. A Duna terasza a folyam bal partján a budai rév körül.
Szóösszetétel(ek): 1. teraszlépcső; 2. tetőterasz.
teraszú.
