térdepeltet
térdepeltet [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, e], ..essen [e-ë]
<Gyermeket, kül. régebben> parancsával, rendsz. büntetésből arra kényszerít, hogy vhol v. vhova térdepeljen (a). A sarokba térdepelteti a gyermeket. Egy fél óráig térdepeltették a fal mellett.
Igekötős igék: kitérdepeltet; letérdepeltet; odatérdepeltet; rátérdepeltet; visszatérdepeltet.
térdepeltetés; térdepeltetett; térdepeltető.
