terep
terep [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
(katonaság, sport) Vmely célra haszn., vmely meghatározott tevékenységnek, feladatnak végrehajtása szempontjából tekintett tér(ség), terület, térszín, sajátos földrajzi, domborzati viszonyaival (növényzet, vizek, építmények) együtt. Ázott, nedves, havas homokos terep; dombos, erdős, füves, hegyes, sík terep; áttekinthetetlen, tágas terep; → könnyű terep; → nehéz terep; ellenséges terep; felvonulási terep; → fertőzött terep; gyakorló, harci terep; legyőzi a terep nehézségét. Gyorsan mozog az ismerős terepen. Tanulmányozza a terepet. Megtisztították a terepet az ellenség maradványaitól. || a. (sport) Sportolás (futás, sízés, turisztika stb.) céljára használt terület a szabad természetben. → Sífutó terep. Kijelölték a mezei verseny terepét, || b. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Vmely szellemi v. gyakorlati tevékenység tere; tevékenységi terület, ismeretkör. Idegen terep ez számára. Biztosan mozog az ismerős terepen. Kint a terepen másként fest a dolog, mint az íróasztal mellett.
Szóösszetétel(ek): 1. terepábrázolás; terepalakulat; terepalakzat; terepfedezet; terepfelmérés; terephajlat; tereplovaglás, terepnehézségek; tereppont; tereprendezés; terepsík, terepverseny; terepviszonyok; 2. előterep; síterep.
