terheltség
terheltség [terheltség v. terhelcség] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka) (orvostudomány)
A terhelt (3) melléknévvel kifejezett állapot, tulajdonság; vkinek, terhelt volta; vmely betegségre való örökölt hajlam. || a. Öröklött kóros szellemi és testi állapot, fogyatkozás. Elmebeli terheltség. Látszik rajta a terheltség. Micsoda sivatag szó ez: „öröklött terheltség”. (Eötvös Károly)
terheltségi.
