teringette
teringette [e-e-e] indulatszó, melléknév és főnév terringette, (ritka) terengette [e-ë-e-e] (népies, régies)
I. indulatszó <Gyak. jelzővel v. más szitokszóval; néhány állandósult szókapcsolatban, felkiáltó mondatban:> Forgós teringette!; lánchordta teringette!; láncos-lobogós teringette!; teringette faszekere!
1. <Bosszankodást, türelmetlenséget kifejező enyhébb káromkodásként v. szitokként.> Láncos lobogós teringette!… mi bajod hát, beszélj! (Jókai Mór)
2. <Meglepődés, megütközés kifejezéseként.> Teringette! Ezt nem vártam volna tőled! De sokára jöttél! Tyhüj lánchordta teringette. Ez már a nagyidai veszedelem párja? (Jókai Mór) Teringette! Hiszen ez rengeteg pénz! (Mikszáth Kálmán) Teringette, ez furcsa! (Mikszáth Kálmán) Négyszázezer forint! Fogós teringette! (Mikszáth Kálmán)
3. <Csodálkozást is tartalmazó elismerés kifejezésében.> Eh no, a kis Mátyás! Ki hitte volna ezt? Terringette, a saját nagybátyjával bánik el így. De éppen ez a szép. (Mikszáth Kálmán) Teringette! – kiáltott föl. – A tekintetes úr mégis szerencsés ember. (Mikszáth Kálmán)
4. <Enyhe, tréfás korholásban.> Most nagy bajban vagyok, mert csak egy húszas van nálam. – Hát akkor ezt mondtad volna előbb, teringette faszekere. (Mikszáth Kálmán)
5. <Állítás, főleg méltatlankodásból fakadó v. meglepetéssel kapcsolatos bizonygatás nyomósításaként:> a teremtésit!, a mindenit!, a nemjóját! Teringette, ha nem volnék ilyen öreg, még én is megpróbálnám! Teringette… azt már bizonyosan tudom. (Mikszáth Kálmán) Terringette, kutya legyek, ha ez nem a polgármester diákkisasszonya! (Móricz Zsigmond)
II. melléknév (csak jelzőként, gyak. más érzelemkifejező szókkal együtt, 3. személyű birtokos személyragos v. jelzős és személyragos főnév előtt)
1. (rosszalló) <Bosszúságot, megütközést kifejező jelzőként.> Haszontalan (I. 2. a). Tyhü, láncos lobogós teringette tündérei! (Jókai Mór) Terengette sok alkalmatlan ostobája! (Tolnai Lajos)
2. <Tréfás csodálkozást v. enyhe megütközést is tartalmazó elismerő jelzőként.> Teringette fickója, – szólt [a képviselő] a szép piros orcáját megcsipkedve, – kinek a fia vagy? (Mikszáth Kálmán)
III. főnév ..ét, ..éje [e] A teringette szóval kifejezett szitok. Ereszd be! kiáltá Krénfy úr, s vánkosai közé dörmögött egy teringettét. (Jókai Mór) Szavába elegyít egy-két teringettét. (Kemény Zsigmond)
teringettéz.
