tériszony
tériszony [r-i] főnév
Nagyobb térségek hatására fellépő, kóros idegállapotból származó, gyakran szédüléssel járó szorongás. Tériszonya van; tériszonyban szenved. Nem mer egyedül gyalog átmenni a Margit-hídon, mert tériszonya van. || a. (átvitt értelemben) Tollam megbénul, tériszonyt kap a papír végtelen síkján. (Kosztolányi Dezső)
tériszonyos.
