természetes
természetes [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A természet (1) rendjével, törvényeivel megegyező, belőlük következő. Természetes életfolyamat, fejlődés, jelenségek; természetes halál: betegség v. öregség miatt bekövetkezett h.; természetes szaporodás ←; természetes szükségletek: az élet fenntartásához szükséges dolgok. || a. <A mesterséges beavatkozással történővel szemben:> a természet rendjének, törvényszerűségeinek megfelelő. Természetes eljárás, gyógymódok.
2. A természetben előforduló, meg nem változtatott, át nem alakított; eredeti. Természetes akadály ←; természetes állapot; természetes földrajzi ← táj; természetes méret, nagyság, szín. Sötétszőke hajának természetes hamvassága igéző volt. (Hunyady Sándor) || a. <Ellentétben a mesterségesen előállítottal:> állati, ásványi v. növényi eredetű. Természetes cserzőanyagok, festőanyagok, gyanta, habkő. || b. Természetes határ: a természet alkotta tényezőkből, rendsz. folyókból, hegyekből álló h. Vmely ország természetes határai.
3. Vkinek, vminek természetében gyökerező, vele született. Természetes ész: a dolgok, jelenségek összefüggését könnyen meglátó, felismerő ész; természetes hajlam, hajlandóság; (biológia) természetes immunitás: az az i., amelyet a születésünktől kezdve szervezetünkben levő védőanyagok nyújtanak; természetes jóság, ösztön, vadság. A… természetes okosságában biztos világfi üldözi az elvonult… eszmélkedőt. (Péterfy Jenő) Egyszerű, mesterkéletlen volt a nyelve,… természetes az észjárás. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkinek a természetéből, az egyéniségéből önként következő; mesterkéletlen, közvetlen. Természetes báj, modor, stílus. Természetesen viselkedik; természetes hangon beszél. A Zimánok asszonyainak természetes gráciája… és valami friss, humoros bájú eredetisége megvolt benne még. (Kaffka Margit) Sose voltam senkihez más, mint természetes. (Móricz Zsigmond) Csak akkor tetszett az iskola, | amikor semmi sem feszélyezett: | ha hagyták, hogy természetes legyek. (Szabó Lőrinc)
4. A józan észnek, a szokásosnak, a megszokottnak megfelelő, vele megegyező; magától értetődő. Természetes következmény; természetes hogy…; természetesnek talál vmit. A kölcsönt természetesen visszakapod. Jót kivánok én is néked, Ez természetes dolog. (Petőfi Sándor) Én már hétéves voltam, de még nem tűnődtem édesanyámnak ezen a furcsa szokásán, hogy folyton új fiút tesz a bölcsőbe, valahogy természetesnek vettem. (Móricz Zsigmond)
5. (jogtudomány) Természetes személy: jogalanyként szereplő v. szerepelhető sz.; fizikai sz.
6. (mennyiségtan) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> Természetes szám: vmely pozitív egész szám; természetes számsor: a pozitív egész számok folyamatos sora. A természetes számsor az egységeknek folytonos egymáshoz számlálásából keletkezett: 1, 2, 3, stb.
7. Nem anyakönyvezett életközösséggel kapcsolatos, ezen alapuló, ilyentől eredő. Természetes apa: olyan a., aki a gyermekét házasságon kívül nemzette; természetes gyermek: házasságon kívül született gy.; természetes házasság ←. Azzal… gyanúsították, elegáns fellépése miatt, hogy természetes fia a hercegnek. (Krúdy Gyula)
8. (zene) Természetes moll (hangsor): olyan m. hangsor, melynek második és harmadik, valamint ötödik és hatodik hangja közt félhangnyi távolság van. A természetes moll skálának nincs vezérhangja.
9. (zene) Olyan <rézfúvós hangszer>, amelyen pusztán a befújás különböző jellege hoz létre különböző hangokat. Természetes kürt ←; természetes trombita ←.
