termett
termett [e-ë] melléknév -en [e]
1. Olyan <növény, növényi termés>, amely vhol v. vmilyen módon (ki)fejlődött, ill. (meg)érett. Vadon termett; kertben termett vetemények; az Alföldön termett búza.
2.(átvitt értelemben) Vminek termett: olyan <személy>, aki vmely életpályára, hivatásra való hajlandóságát már kora ifjúságától fogva mutatja; vminek született. Katonának, költőnek, színésznek, tudósnak termett ifjú. || a. (átvitt értelemben, költői) Vmilyennek v. vhogyan termett: vmilyen állapotra született. Vagynak… szerencsétlenűl termett emberek. (Csokonai Vitéz Mihály) Kedves koboz,… Rabúl ne zöngjen húrjaid Szabadnak termett éneke. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Vmire termett: olyan, aki v. ami testi, lelki alkatánál, neveltetésénél v. életkörülményeinél fogva bizonyos célra való v. arra alkalmassá fejlődött. Harcra termett nép; lóra termett legény; nagyra termett ifjú. Csókra termett kerek szádat Ha a számhoz szoríthatom… (Csokonai Vitéz Mihály)
