térség
térség főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
1. Kisebb-nagyobb szabad sík tér, terület; mező, síkság, lapály. Az alföldi térség. A katonák a laktanya előtti térségen gyakorlatoztak. A városon kívül szép térségek vannak. (Mikes Kelemen) Erdőkbül kimenni mezők térségére… Királyi múlatság. (Faludi Ferenc) Nincs a földön egy tenyérnyi térség, amelyen valami növény meg ne vetette volna a lábát. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Tér [3] (4). Megkerülte a templomot, és végigment egy kis térségen. (Krúdy Gyula) || b. (katonaság) Vmely földrajzi helyet, helységet, ill. annak környékét magában foglaló terület mint katonai terep. Atomrobbantás, hadgyakorlat a csendes-óceáni térségben. Budapest térségében folytak a harcok.
2. (ritka, régies) Területi nagyság, kiterjedés. Szép országunknak e bő harmada… Térségre, bájra becsre Goneril | Részénél nem csekélyebb. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
térségű.
