térül
térül tárgyatlan ige -t, -jön (ritka, irodalmi nyelvben)
1. <Ember, állat> enged vkinek, aki vhova tereli v. küldi. Akiknek nincs étvágyuk, és a gyomruk se emészt, álljanak emide [mondta az orvos a betegeknek]. – Nyolcan a szoba másik felébe térültek. (Gárdonyi Géza) Egy leányka… téríti… a libákat hazamenetelre. S a ludak nyakukat nyújtogatva… térülnek nagy fehér csoportba a legelőn. (Gárdonyi Géza)
2. Vki elé térül: úgy megy vhova, hogy vki elé kerül. A Föld nem tud futni, csak a Földnek népe S ezer Kinizsi sem Térülhet elébe. (Ady Endre)
3. (A fordul igével kapcsolatban, azzal együtt értve, -t ragos mértékhatározóval is.) Kis kerülőt téve vmely közeli helyre megy, majd visszatér. Maga is vágtatva fordul avagy térül. (Arany János) Ott hagyja először, térül egyet, fordul. (Arany János)
Igekötős igék: eltérül; megtérül; visszatérül.
térülés; térülő; térült.
