tesped
tesped [e-e] tárgyatlan ige -t, v. -ett [ë], -jen [ë]
1. (választékos) <Személy> életerőit nem használva, testi és szellemi erejéből lassan és folytonosan veszítve, a huzamos tétlenség állapotában van. Nem csinál semmit, csak tesped. Egész nap otthon tesped. A sereg azonban | Tesped Averszánál, henye unalomban. (Arany János) [Vágyak temetése.] Üres fickók voltak, mihaszna társak… Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet, Henyéltek, tespedtek. (Tóth Árpád) || a. <Dolog> egy helyben, egy állapotban, egy helyzetben marad; nem mozdul, nem működik, nem változik. Hatalom, mint a víz, vagy apad, vagy árad, Soha középszerben tespedve nem állhat. (Arany János)
2. (tájszó) <Növényi termés> idején túl ágán, szárán maradva felhasználatlanul hever, romlik. A kolompér még a föld alatt van, a kukorica ott tesped a szárán. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: eltesped.
tespedő; tespedt.
