tessékel
tessékel [e-ë tárgyas ige -t, -jen [ë]]
<Rendsz. a „tessék” felszólítást használva> udvariasan, esetleg gyengéd érintéssel irányít vkit vhová. A szobába tessékelte vendégét. Egy kézmozdulattal előre tessékelte Gergelyt. (Gárdonyi Géza) A csendbiztos meggyújtotta a gyertyát, s asztalhoz tessékelte Jóskát. (Móra Ferenc) || a. (ritka) Kínál (1).
Igekötős igék: áttessékel; betessékel; eltessékel; hátratessékel; hazatessékel; kitessékel; letessékel; odatessékel; továbbtessékel; visszatessékel.
tessékelés; tessékelő; tessékelt.
