testál
testál [ë] ige -t, -jon
tárgyas (népies) <Vagyontárgyat> végrendeletileg vkire, vkinek v. vmely intézményre, intézménynek hagy, írat; örökül hagy, írat; örökül hagy, hagyományoz. Vö: rátestál. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk testál. Testvérére testálta házát. Mindenemet a te gyermekeidnek testálom. (Szigligeti Ede) A lábas jószágot testálom a testvérem fiának. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) (ritka) Hogyha meghal, csak megáld, de Nem testál. (Arany János) || b. tárgyas (népies) Távozáskor ajándékként vkinek átad v. hagyományoz vmit. Holnap elköltözöm innen, és a könyveimet rád testálom. Magának testálom a növénygyűjteményemet. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyatlan (ritka) Végrendelkezik. Testálhatsz e pörről mint vagyonodról. (Madách Imre)
Igekötős igék: eltestál; rátestál.
testálás; testálható; testáló; testálódik; testált.
