testiség
testiség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (irodalmi nyelvben) A testi, főleg a nemi élvezetek iránti fokozott hajlam, erős nemi ösztön; érzékiség. A testiség rabja. Tíz év múlva egyszer csak kilobbant benne is a testiség kultusza. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Vkinek testi mivolta. Az ember testiségének kiemelése.
