tetemrehívás
tetemrehívás [e-e-e] főnév
1. (történettudomány, jogtudomány) Középkori babonás jogszokás: a gyilkossággal gyanúsíthatók elvonultatása és megesketése az áldozat holtteste előtt abban a hiszemben, hogy a tettes megjelenésekor a holttest vérezni kezd, ill. hogy az a tettes, aki a holttest mellett nem hajlandó megesküdni ártatlanságára. A tetemrehívás egyes helyeken még a XVIII. században is szokásban volt. Itt [= Kievben] egy pört tárgyalnak,… egy modern boszorkánypört, középkori minta szerint tetemrehívást rendeznek egy fiatal orosz fiú holtteste fölött. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmely (régebben elkövetett) hiba, tévedés felfedezése utána a vétkes(ek) bűnös(ök) személyének megállapítása, felelősségre vonása. A látványos tetemrehívás sem oldotta meg a válságot.
