tetéz
tetéz [e] tárgyas ige -tem -ett -zen [e, ë, ë]
1. (népies) Tetéz vmit: vminek a tetejét rakja. Asztagot, boglyát, kazlat tetéz.
2. (tájszó) <Felül nyitott edénybe rakott anyagot, ételt> megtoldva, a kellő, szokásos v. az edényt betöltő mennyiségnél nagyobbra méretez v. rak. Tetézi vkinek az adagját. || a. Tetézve: ilyen módon még megtoldva, kipótolva. Tetézve adja vissza (→ visszaad) a csapott vékát. Tetézve rak a tányérjára kedvenc ételéből. A kosár tetézve tele azokkal a fekete fürtökkel, amiket a vadszőlő terem. (Jókai Mór) Akinek télen… elfogy a kenyere, a közös gabonából vett kölcsön… A kölcsönt csapva adják; tetézve kapják vissza. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben) Növel, fokoz, súlyosbít vmit, ami amúgy is kellemetlen, szégyenletes v. rossz. A súlyos vereséget tetézte még az általános fejetlenség. Még ide mert jönni vőfélynek ajánlkozni, hogy tetézze a botrányt! (Szigligeti Ede) Azért jött, hogy… fizikai szenvedéseinket a lelki fájdalmak válogatott fajtáival tetézze. (Kuncz Aladár) Csak szivem marja bús sorvadó hazámnak | sorsa, ha régi sok baját | tetézi még ez uj láz, friss viszály. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
4. (átvitt értelemben, régies, költői) Vkit v. vmit vmivel elhalmoz, bőségesen megajándékoz. Tetézzen minden nap újabb kegyelemmel. (Csokonai Vitéz Mihály) Ah vajda! szinte legkésőbb jövél, De jókor még, hogy új dísszel tetézzünk. (Vörösmarty Mihály)
5. (régies, költői) Vmit teljesen beföd, beborít. Hegy-völgyet zord fagy, zúz [= zúzmara], köd, hó tetéz. (Kisfaludy Károly)
Igekötős igék: betetéz; megtetéz.
tetézés; tetézetlen; tetézhető; tetéző; tetéztet.
