tétova
tétova határozószó, melléknév és főnév
I. határozószó (irodalmi nyelvben)
1. Hol egyik, hol másik irányba; ide-oda, erre-arra. Kis termettel bir, könnyen tétova fordúl Szürke lován. (Vörösmarty Mihály) Majd egyszerű dal… Pendűl, melyen a tánc tétova ringat, Mint lombot a szél ha ütemre ingat. (Arany János) || a. A célt nem látva s határozatlanul, bizonytalanul, erre-arra, ide-oda. Gondolatai tétova járnak. Szeme tétova jár. Éneklem ezeket nagy keseredett szűvvel,… Tétova bujdosván, bűnömön bánkódván. (Balassi Bálint) Nincs hazája… | A földön fut tétova. (Kisfaludy Sándor) || b. (átvitt értelemben) A vágyak hervadt levele Tétova hull a földre le. (Juhász Gyula)
2. Tétován, tétovázva. Tétova megálltam, és soká haboztam. (Hegedűs István–Goethe-fordítás) Zavartan, tétova néztek szét. (Bródy Sándor)
II. melléknév ..ván Erre-arra mozduló, imbolygó. Tétova léptekkel elindult. Szeme tétován jár erre-arra. A színváltozás, mit ez arcon lát, a kandallóban fellobbanó… láng tétova visszfénye. (Jókai Mór) Tétován megindult, lefelé a lépcsőn. (Karinthy Frigyes) Kipirult az italtól… tekintete tétován lebeg. (Nagy Lajos) || a. Habzó, ingadozó, bizonytalan. Tétova ember. Vár tétován a nép, remegve bölcse. (Arany János) Valami tétova, kétségbeesett reményből merített csak erőt. (Hunyady Sándor) Szörnyűség | …nekivágni a | világnak, pénztelenül, tétova | ábrándok után! (Szabó Lőrinc)
III. főnév ..vát, ..vája (régies, irodalmi nyelvben) Tétovázás, habozás, határozatlanság. E kérdést tennem az ész sugallta, de lelkiismeretem, honszerelmem tétova nélkül… felelt reá. (Táncsics Mihály) A tétova gyalázat, a kétség gyávaság. (Kemény Zsigmond)
