tetthely
tetthely főnév (rendsz. helyhat raggal) (népies)
1. Vmely – rendsz. nem kívánatos – cselekvésnek v. történésnek a színhelye, kül. olyan hely, ahol vmit, pl. vmely bűntényt elkövettek; helyszín. A kocsmában verekedés volt, egy legény még ott, a tetthelyen meghalt. Sikerült a tolvajt még a tetthelyen elfogni. Oda igyekeznek a tetthelyre. Hát ott csakugyan baj van, mert ha azt a kis darabot gáttal el nem kerítik, a falu közepéig kiszaladt a víz. (Tömörkény István)
2. (bizalmas) Ott a tetthelyen: ott mindjárt a helyszínen; azon a helyen. Lefeküdt, s ott a tetthelyen elaludt.
