téveszme
téveszme [v-e] főnév
1. A helyes gondolkodás szabályaival meg nem egyező s az igazságtól eltérő gondolat. Téveszme áldozta lett. Téveszmék félrevezették. Többen kísértették meg …e téveszmék orvoslását. (Eötvös József) A… téveszmék halálom után is befolynak maradékaim sorsára. (Kemény Zsigmond) Téveszme alatt egy kényszerképzetet érünk, mely a különben helyesen, vagyis logikusan működő emberi értelemben automatice [= magától] felvetődött. (Karinthy Frigyes)
2. (vallásügy) Vmely egyház tanításával ellenkező nézet, felfogás, megítélés <az illető egyház tagjai szempontjából>; tévtan. Téveszméket hirdet. A könyvet téveszméi miatt indexre tették.
téveszmei; téveszmés.
