téveteg
téveteg [e-e] melléknév -en, -ebb [ë, e] (irodalmi nyelvben, költői)
1. Bizonytalan, ingadozó imbolygó. Téveteg lesz tekintete, a gúny helyébe félelem száll. (Péterfy Jenő) Betűk, betűk, ti téveteg vonalkák, szeszélyetek mi cél felé halad? (Tóth Árpád) Esetlen volt a gyerek, téveteg minden mozdulata. (Tömörkény István) A kőmíves elhallgatott, kiadta a dühöt magából, s most már halálsápadtan s tévetegen állt. (Móricz Zsigmond)
2. Könnyen tévedő v. félrevezethető. Ismerni a világ gyöngeségeit s azokat ártatlan téveteg lelkekkel megismertetni…, ez már ismét helyes dolog. (Jókai Mór)
3. Téves irányba vezető, tévelygő, zegzugos. A téveteg mesgyék bizonyos vár környekéig csalogatnának. (Kemény Zsigmond)
tévetegség.
