titulus
titulus főnév -t, -ok, -a (régies)
1. Ranggal, állással járó cím, megszólítás. Hangzatos, üres titulus, nagy fene titulus. Nem valami nagy titulusa van. Megadja neki a titulusát. Egy nemzet sem pattog úgy s nem kevélykedik nemesség titulusával mint a magyar. (Zrínyi Miklós) Zsuzsi… bizonnyal megérdemli a grófné titulust. (Mikes Kelemen) A pompás titulusok csak az alacsony hízelkedésnek álnok találmányi. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Külső v. belső jellemvonásokkal szerzett elnevezés, szokásos megjelölés v. vkit megillető név. Imre egy egyszerű földmíves, akinek az a nagy titula van: „talpig ember”. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) Jogcím, ürügy. Nem sok titulusa van hozzá. Ocskaynak ehhez a várhoz épen semmi köze nem volt. Se atyafiság, se örökösödés… se semmiféle egyéb titulus révén abba bele nem ülhetett. (Jókai Mór)
titulusos; titulusú.
