toborzó
toborzó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, intézmény>, aki, amely toboroz (1–2). Toborzó csapat, káplár; a munkásokat toborzó vállalat. A toborzó irodában sok fiatalember jelentkezett bányásznak. S jő toborzó víg legények Cifra serege. (Petőfi Sándor) || a. Toborzás (1) célját szolgáló. Toborzó nóta, szónoklat, tánc, zene.
II. főnév -t, -ja
1. Toborzó személy. A toborzók beszámoltak útjuk eredményéről. || a. (régies) Toborzó különítmény. || b. (ritka) A toborzás művelete v. alkalma, ideje. Toborzón közlegénnyé ütött fel [= csapott fel]. (Kemény Zsigmond)
2. Régi magyar katonai tánc, ill. zenéje, amellyel 1848 előtt toboroztak (1), s amely azután hangversenyeken és tánctermekben is otthonos lett. Toborzó Kodály Zoltán Háry Jánosából. A toborzót később a verbunkossal azonosították. Járja a toborzót. A táncterembe? szívesen megyek, Ha egy toborzót jársz velem. (Vörösmarty Mihály) Huszárok, honvédek toborzót táncolnak. (Jókai Mór)
3. (irodalomtudomány) Egy rövid és két hosszú szótagból álló versláb (bachius). A szép toborzó, a lengedező Bizony, bizony még járatlan mező, Versébe olyat aki tenni mer: | „Nincs benne mérték!” ordítozni kell. (Arany János)
toborzós.
