tocsogó
tocsogó melléknév és főnév (hangutánzó)
I. melléknév Olyan, aki, ami tocsog. A sárban tocsogó tehenek, a vizes úttesten tocsogó járművek, járókelők.
II. főnév -t, -ja (népies)
1. Az úttesten levő kisebb-nagyobb tócsa, amelybe lépve loccsanó, csobbanásszerű hang keletkezik. Útmenti tocsogó.
2. Legelő, rét, folyópart vízzel átitatott süppedékes, mocsaras része. A füves lapályok tocsogói tele vannak piócával. (Jókai Mór) A nádason innen, a tocsogóknál vadludak csapatja rebbent fel. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) <Játszótereken, parkokban> vízzel telt fürdőmedence kisgyermekek számára.
tocsogós.
