tojik
tojik ige -ok, -sz; -tam, -t v. -ott; -nék, -nál, -na; -jon (-jék), (ritka) toj
1. tárgyatlan <Tojással szaporodó állat nősténye> az ivarszervében kifejlődött tojást kinyomja magából; tojást ad, szolgáltat. Naponta tojt a tyúk. A gazdasszony megcsóválja a fejét: ez a búbos megint nem tojik. (Gelléri Andor Endre) || a. Tojást tojik v. vmennyit tojik: ily módon tojást, ill. vmennyi tojást ad, szolgáltat. Hányat tojt a tyúk a héten? Hármat tojott a fekete kánya. (népköltés)
2. tárgyatlan (bizalmas, tréfás) Székel, kakál.
Igekötős igék: betojik; beletojik; eltojik; megtojik; rátojik; teletojik.
