tömeg
tömeg [e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e]
Általában nagy számban, szorosan együtt levő daraboknak, részecskéknek, egyedeknek összessége, halmaza.
1. Vmely rendsz. nagyobb mennyiségű anyag többé-kevésbé összetartó részeinek összessége. Cseppfolyós, kemény, lágy, sűrű, szilárd tömeg; vminek a tömege. A fal egész tömege leomlott. A híg láva megmozdult tömege helyenkint zúgó örvényben ki-kitört. (Vörösmarty Mihály) Nem csupán idomra és tömegben Nő a természet. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (fizika) A test anyagbeli mennyiségének a mértéke, mely a test anyagbeli mennyiségének a mértéke, mely a test tehetetlenségét, valamint az adott gravitációs térben rá ható erők nagyságát szabja meg. → Tehetetlen tömeg; vmely égitest tömege; Földünk tömege. A centrifugális erő a tehetetlen tömeggel azonos. A tömeg egysége a gramm.
2. Különálló, elkülönülő anyagoknak, tárgyaknak, állatoknak együtt levő nagy mennyisége. Vminek, ill. vmiknek a tömege; hangyák, méhek tömege; ócskavas nagy tömege; bútorok, könyvek tömege; tömegben, tömegével, tömegestül: nagy mennyiségben. Sűrű tömegben hull a hó. Székek tömegét hordták a terembe. Tömegével dobták piacra a tojást. Aratás előtt… vékánként el is lehetett volna egy keveset adni [a gabonából], de tömegben akkor sem vette senki. (Arany János) [A teknőben] volt a kürtős fánk. Nagy tömegben, mint óriási karperecek. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Általában vminek nagy mennyisége, sokasága. A munka tömege vár rá. Gondolatok és érzések tömege zajlik a lelkében. Súlyos hibák egész tömegét kellett kijavítani.
3. Egy helyre összegyűlt v. összeverődött embereknek sokasága. A tömeg feje ← fölött. A villamosra nagy tömeg várakozott. Hatalmas tüntető tömeg vonult fel az utcán. Hátrább szorítják a… kíváncsi tömeget. (Mikszáth Kálmán) Eltompultan és kimerülve vezette fiát a zajos tömeg közt. (Babits Mihály) Munkát! kenyeret! Jön a tömeg, a tömeg! (József Attila)
4. (rendsz. többes számban) Vmely társadalmat alkotó egyedeknek nagy többsége, a társadalom legnagyobb rétege, a dolgozó nép. Az öntudatra ébredt tömegek; (sajtónyelvi) széles tömegek*: a nép széles rétegei; elszakad a tömegektől; elveszti kapcsolatát a tömegekkel. Kultúrára éhes tömegek voltak itt. (Babits Mihály) Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel | együtt majd felszállsz! (József Attila)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
5. (1945 előtt) <A magukat az átlagos emberektől elhatárolni törekvő személyek szóhasználatában, rendsz. több-kevesebb lenéző árnyalattal:> a társadalomnak az a része, az a közönség, amelyet a szellemi v. erkölcsi tekintetben nem kiemelkedő, kevésbé igényes, de számbelileg többségben lévő emberek alkotnak. A jónak elismerése, kivált tömegnél, nem oly rögtöni. (Vörösmarty Mihály) Látod, én szegény költő vagyok; Örökűl hát nem sokat hagyok; Legfőlebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. (Arany János) Csak a tömeg ne sejtse kínomat – Ha sajnálhatna, nem imádna többé. (Madách Imre) || a. (1945 előtt) <A kizsákmányoló osztályhoz tartozó, magukat a dolgozóktól mereven elhatároló és osztálykiváltságaikra büszke személyek szóhasználatában:> a lenézett dolgozók összessége.
6. (ritka) Zárt katonai alakulat, hadrend. Rendben, tömegben vonult elöl a huszárság. (Jókai Mór)
7. (jogtudomány) Hagyatéki tömeg; az elhaltnak örököseire maradó egész vagyona.
Szóösszetétel(ek): 1. tömegakció; tömegáram; tömegbetegség; tömegbujtogató; tömegelégedetlenség; tömegélelmezés; tömegellenállás; tömegellenőrzés; tömegerő; tömegérzés; tömegfegyelem; tömegfelvilágosítás; tömegfelvonulás; tömeghangulat; tömeghatás; tömegirányítás; tömegjelenség; tömegkatasztrófa; tömegkultúra; tömegméretű; tömegmérgezés; tömegmozdulat; tömegmozgósítás; tömegőrület; tömegrészecske; tömegrendelés; tömegroham; tömegszenvedély; tömegszervezés; tömegtámadás; tömegtáplálkozás; tömegtermelés; tömegtüntetés; tömeguralom; tömegünnepély; tömegverekedés; tömegverseny; 2. csődtömeg; hájtömeg; hústömeg; légtömeg; munkástömeg; néptömeg; paraszttömeg; víztömeg; zsírtömeg.
tömegű.
