tömlöc
tömlöc főnév -öt, -e [e]
1. (régies) Börtön (1). Föld alatti tömlöc; tömlöcbe → dug vkit; tömlöcbe vet, visz, zár; tömlöcben sínylódik; tömlöcöt → ül. A tömlöc bűze annyira megdagadtatá [= felpuffasztotta] gyomoromat, hogy orvosra szorultam. (Kazinczy Ferenc) Táncsics Mihályt… | Budán a tömlöcből kiszabadították. (Sárosy Gyula) [Goethe] igazolta és fölmentette Margitot, akit a földi igazságszolgáltatás tömlöcbe vetett. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Tömlöcre emlékeztető szűk hely, amelybe vki be van szorítva. Kedves hites párod A setét koporsó tömlöcébe zárod. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben, ritka) Az a hely, körülmény, állapot, amelyben vki vmely okból nem érzi magát szabadnak; börtön (3). Ezen az emberen nem fogott a tömlöcbe zárt nép bosszúvágya. (Karinthy Frigyes)
4. (halászat, tájszó) A varsának az a része, amelyben a hal fogva van.
Szóösszetétel(ek): 1. tömlöcablak; tömlöcajtó; tömlöcfal; tömlöcfolyosó; tömlöcház; tömlöclevegő; tömlöcőr; tömlöcsötétség; tömlöcszag; tömlöcudvar; 2. kaszatömlöc; vártömlöc.
tömlöci; tömlöcös; tömlöcű.
