tömör
tömör melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <anyag, tárgy, dolog>, amely belül nem üres, nincsen(ek) benne hézag(ok), üreg(ek), hanem szilárd anyag tölti ki az egészet. Tömör tégla; tömör fából készült bútor; tömör halmazállapotú test; tömör vasrúd; művészi szobor tömör ezüstből. Az ellenség csak tömör golyókkal lőtt. (Jókai Mór) Egyhangú zakatolás, s közben egy-egy éles, metsző csengése a tömör acélnak… (Babits Mihály) || a. (ritka) A szokottnál jóval tömöttebb, szilárdabb, sűrűbb halmazállapotú. (nyomdászat) Tömör szedés: ritkítás nélkül sz. A földből lángok csapnak fel, tömör fekete felhő képződik. (Madách Imre) || b. (átvitt értelemben) Megbonthatatlan, szilárd egységet alkotó. A párt tömör sorai. Mert az ilyen szó bont tömör egyességet… (Arany János)
2. (ritka, régies) Alacsony és széles, vastag <épület>; zömök. Tömör ház, torony. A túlsó dombon látszik magasra emelkedve egy nagy fekete tömör épület. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Kevés szóval, sokat kifejező és csak a lényeget tartalmazó; rövid és szabatos <beszéd, írás, kifejezésmód>. Tömör jelentés, magyarázat, mondat, stílus; tömören beszél, ír; tömören adja tudtul a híreket. Rövid, tömör és kifejezésteljes irálya van. (Jókai Mór) Az élc tömör, pár szóban sokat fejez ki. (Justh Zsigmond) Mily mélyre világít Verga néhány tömör sorban! (Ambrus Zoltán)
